A hastánc történetéről számos feljegyzést, leírást készítettek, így hát túl sok újat nem is tudok írni. Ezért csak néhány főbb eseményt emelnék ki.

Napjainkban a hastánc az egyik legnépszerűbb tánc és a  világ legrégebbi táncformáiból alakult ki. Kb. 7000 éves múltra tekint vissza. Eredeti arab neve: Raks Sharki, szószerint azt jelenti, hogy a "Kelet tánca". 

A hastánc a termékenység gondolatához kapcsolódik. Régészeti bizonyíték /pl: spanyolországi kőkorszaki barlangrajzok/ van arra, hogy már az őskorszakban művelték, speciális termékenységi táncként alkalmazták, ahol kizárólag lányok, asszonyok táncolták. Közép-Afrikában például a szülés előkészítésére használták, énekszó, taps, és a szülési mozdulatok eltáncolása jellemezte. Az ókori Egyiptomból, Görögországból, a sumérok földjéről szintén maradtak ránk feljegyzések, eszközök, tárgyak, melyek táncosokat ábrázoltak: pl. szobrok, görög vázák. Ezeken a táncosok fúvós hangszerekre, fátyolban, "alig ruhában" táncolnak. A görögök történelmük során titkos szertartásokon vettek részt, melyek szerves részét képezte a tánc. Ezek kezdetben Dionüszosz, Bacchus természetisteneket imádó, féktelen, orgiaszerű szertartások voltak, majd a többi, termékenységgel összefüggésbe hozható isten, istennő imádata is /pl. Afrodité, Artemis/ hasonlóképpen zajlott: éjszakai szertartások, alsóneműt viselő, papnők, szűzek, leányok, asszonyok ütős, csörgős, fúvos hangszerekre történő, rajongó, önkívületi, buja, eksztatikus táncokkal imádják istenüket, ahol gyakran kígyókat is alkalmaztak.

Később az ókori társadalmakban kikerült a tánc a templomokból a világi életbe, és szórakozásból, illetve szórakoztatásból végezték. Az ókori Görögországban a szegényebb családból származó lányok kimentek a piactérre, ahol a lelkes közönség pénzt dobált az ügyes táncosnak, így össze tudták gyűjteni a hozományra való pénzt, és hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. A pénzdobálás szokása a mai napig fennmaradt az arab országokban, és a mai táncos ruhákat is az ókori aranypénz utánzatával díszítik. 

Az orientális tánc történetében nagy jelentőségük van a cigányoknak, akik kultúrájukat meghonosították azokban az országokban, ahol keresztül vándoroltak. Eredetileg Indiából indultak, átkeltek, majd szétszéledtek Európába, és Andalúziában állapodtak meg. Vándorlásuk kb. 1000 körül kezdődött. Utazásaik során szórakoztatásból és egyéb munkákból tartották fenn magukat. Az emberek pénzt dobáltak nekik, amit ruhájukra varrtak fel, innen ered a rázókendők, ruhák pénzérmékkel díszítése. Zenéikben és táncaikban fellelhető az indiai és az arab, perzsa behatás. A ghawazee-k és török csengik is az Indiából elvándorolt roma törzs tagjainak leszármazottai.

A "Nyugat" az 1870-es években, a világkiállításon fedezte fel "kelet táncát", ahol a furcsa mozdulatoktól meglepett nézők hastáncnak keresztelték el, holott a keleti tánc ennél jóval kifinomultabb, s többet jelent.